„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják.De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."

Mert aki hazáját igazán szereti,
Oltárán gyönyörű életét szenteli.
Piros-fehér-zöld lesz áldott szemfedője,
De Isten úgy segítsen, 100 lép majd helyébe.

Akinek fáj Erdély rabláncon tartása,
S eljut a szívéig súlyos sóhajtása.
Meghallja konduló harang hívó szavát,
Nem hagyja magára szegény Kárpátalját.

Kinyújtja segítő két kezét népének,
Ezer sebből vérző Tátra-Felvidéknek.
És ha harci sípját a nyugati szél fújja,
Őr vidék keresztjét erős vállán hordja.

Látja szolga sorba hajtott magyarságát,
Eke szarván síró Bánságot és Bácskát.
Ráncot szánt az idő ifjú homlokára,
De szemében csillog a szabadságnak lángja.