© David Duke
Gépi hang
"Bármily hihetetlennek tűnik, tény, hogy eredetileg Amerika filmipara nem-zsidóktól indult. Thomas Edison szabadalmaztatott számos korai kamerát és kivetítő technológiát, és ő indította el az első nagy stúdiót. A modern film úttörője a nagyszerű rendező, D. W. Griffith volt, akinek módszereit és alkotásait még mindig tanítják a filmiskolákban szerte a világon. Még a némafilm korszakból származó halhatatlanja, a Birth of a Nation (Egy nemzet születése), "a legtöbbet nézett film" címet egészen a Gone with the Wind (Elfújta a szél) megfilmesítéséig birtokolta.
Az Egy nemzet születése egy déli író, Thomas Dickson, a The Clansman című regényének filmváltozata. A film az államok közötti testvérgyilkos háborút mutatja be, és a déliek elnyomását a "rekonstrukció" idején.
...
Amikor az Egy nemzet születése megjelent, zsidó szervezetek peres úton próbálták betiltatni egy csomó nagyvárosban, és pénzügyi nyomást gyakoroltak a filmszínházakra, hogy ne játsszák a filmet. A film a Fehér Házban történt különleges vetítése alkalmával Woodrow Wilson elnök elismerően nyilatkozott és a film támogatásának ellenállhatatlan árját indította meg. A zsidó erők a cseperedő filmiparban ráébredtek, hogy sokkal hatásosabb a filmipart belülről irányítani, mint utóvédként csatározni, ha be akarnak tiltani egy olyan filmet, amit nem szeretnének, hogy az amerikai közönség lásson.
Az Egy nemzet születése című film betiltására irányuló zsidó kísérlet nem az első, és nem is az utolsó kísérlete a zsidó cenzúrának Amerikában. Sok ember csodálkozik, amikor hallja, hogy zsidó csoportok képesek voltak betiltatni minden idők legnagyobb angol írójának, William Shakespeare-nek egyik darabját. Shakespeare A velencei kalmár című színdarabját a 1920-as évek elején betiltották New Yorkban, a zsidó közösség parancsára, amely antiszemitának nyilvánította azt.
1990-ben a Public Broadcasting System (PBS) folytatásos sorozatban levetítette Shakespeare összes műveit, amelyek között szerepelt a Velencei kalmár is. Egy hosszú szerkesztői bevezetővel próbálták a közönséget úgy programozni, hogy úgy lássák, a mű rokonszenvezik Shylockkal - aki a nem-zsidó adósa "húsát" követeli. A sorok, amelyekben Shylock a törvény előtt magát védve mondja: "ha egy zsidót megszúrnak, az nem vérzik", kiemelt hangsúlyt kaptak, hogy arra ösztönözzék a nézőket, hogy a darabot, mint a zsidókat kedvező színben feltüntetőt értelmezzék. Érdekes, hogy a zsidók nem így értelmezték a darabot, amikor meg akarták tiltani előadását. Mostanában jelentette a Canadian Jewish News, voltak kísérletek a darab betiltására kanadai iskolai körzetekben.
Ahogy kívülállókból mára a kormánykörök és médiaközpontok totális irányítóivá váltak, nagyon sok zsidó a szólás szabadságának védelmezőjéből annak legakaratosabb elnyomójává vált.
...
1976-ban egy országos, fekete beszélgető műsor a PBS-en, a Black Perspectives on the News (Hírek fekete szemszögből), meghívott Philadelphiába egy beszélgetésre. A felvétel után, de mielőtt még a műsort leadták volna, az ADL és más zsidó szervezetek felfedezték, hogy megemlítettem a történelmileg bizonyított tényt, miszerint a zsidóknak jelentős része volt a gyarmatosítás korában a rabszolgakereskedelemben. Sol Rosen, Harry Bass és Peter Minchuck zsidó aktivisták a philadelphiai Common Pleas Court bírósághoz folyamodtak határozatért, és kérték a bírót, hogy rendelje el a műsor cenzúrázását. A zsidó bíró, Stanley Greenberg kiadott egy határozatot, miszerint a beszélgetés addig nem kerülhet adásba, amíg nem jut el hozzá a kazetta, és "jóvá nem hagyja" azt. Szerencsére David Marion ügyvéd és a First Amendment Coalition fellebbezett a döntés ellen az Állami Legfelsőbb Bírósághoz, és nyert. Azonban, a cenzúrázás zsidó módszerei még messze nem merültek ki.
A zsidó szervezetek országos szinten léptek tovább, hogy megkíséreljék törölni a műsort minden PBS társcégnél, ahol az műsorra volt tűzve. Egy erőteljes és fenyegető hadjáratban a zsidók írásban és szóban felkerestek minden helyi PBS állomást, és megfenyegették őket, hogy megvonnak tőlük minden támogatást, ha lemerik adni a műsort. Ha ez sem működött, akkor ellenfeleim zaklatással vagy erőszakkal is fenyegették az állomásokat. Mire a piszkos munkával végeztek, az eredeti műsor csak nagyon kevés PBS állomásnál került adásba. Mi több, azok az állomások, amelyek elég vakmerőek voltak, hogy leadják az eredeti egyórás műsort, rögtön azt követően sugároztak egy másikat, amelyben az álláspontomat és személyemet támadták, anélkül, hogy nekem lehetőséget adtak volna a válaszra."
7:36
