© David Duke
Gépi hang
"Boas bevezette az általa "kulturális antropológiának" nevezett tárgykört az antropológia tudományába. Fellépéséig az antropológia a természettudományokhoz tartozott. Boas sikeresen kettéosztotta az antropológiát a kulturális és fizikai antropológiára.
A korai fizikai antropológusok igazából a faj tudósai voltak, mert az embert és annak evolúciós fejlődését tanulmányozták a múltbéli és mostani emberi fajtáknak a mérhető testi sajátosságai alapján. Ha akármelyik jó fizikai antropológus kezébe vesz egy emberi koponyát, akkor annak jellemzői alapján gyorsan azonosítja az adott emberi egyed fajtáját. Természetesen ez a fiziológiai tudás elengedhetetlen volt az ősember kiásott maradványainak kiválogatásához és az ember őstörténetének és evolúciós fejlődésének összeegyeztetéséhez. A kulturális antropológia inkább az emberiség különféle egykorú kultúráival és a történelem előtti idő, valamint az ókor kulturális vonatkozású kérdéseivel foglalkozott. Így ez az antropológiát sokkal kevésbé pontossá, és igen eltérő értelmezési lehetőségek felé tette nyitottá.
...
Egy jó példa a zsidó stratégiára abban a reményükben látható, hogy egyszer széles körben be fog olvadni a palesztin nép más népekbe és kultúrákba. A palesztinok főleg mohamedánok és keresztények. Ezek olyan vallások, amelyek szemléletükben alapvetőleg univerzalisták, a zsidó vallás szupremácista szemléletével szemben. Miután a palesztinokat kiűzték a mai Nagy Izrael területéről, azok beszivárogtak a nyugati országokba, ahol nagyon sok palesztin beházasodott és beolvadt a befogadó országok népességébe. A zsidó szupremácisták helyesen jósolják meg, hogy a beolvadt palesztinoknak majd gyengébb kötődéseik lesznek és kevésbé lesznek elkötelezettek a palesztin örökségük és a palesztin szabadság ügye iránt. Ami a palesztinokra vonatkozik, minden olyan népre érvényes, amelyeket a zsidó szupremácisták ellenségnek vagy versenytársnak látnak. Éppen ezért próbálják meg következetes módon eltiporni a faji örökség, kultúra és szolidaritás megőrzésére irányuló vágyat minden emberben, kivéve saját magukat. Az egalitarianizmus kizárólag nemzsidó fogyasztásra alkalmas, míg a faji megkülönböztetés és szupremácizmus a judaizmus lelke-veleje marad.
...
Természetesen a zsidó szupremácisták számára stratégiai fontossága van annak, hogy letörjék az etnikai szolidaritás, kultúra és hűség mindennemű érzését ellenfeleik körében. Ha más népeket erős szálak fűzik azonosságukhoz, örökségükhöz és kultúrájukhoz, akkor természetesen nem olyan könnyen vetnék magukat alá a zsidó uralomnak."
