© David Duke
Gépi hang
"Amikor megértettem, hogy Jákob és Ézsau története veszélyes zsidó allegória a zsidó és nem-zsidó közötti örök viszály magyarázására, rájöttem, hogy a nem-zsidók is tanulhatnak belőle. Az a történet, hogy míg Ézsau keményen dolgozott a földeken, addig Jákob a sátrakban maradt, talán nem cseng össze a zsidók és nem-zsidók történelmével? Tökéletesen egybevág az európai ember öröklött természetszeretetével, a szabad levegő és a föld szeretetével - és a zsidók városi élet iránti szeretetével. Még a Jákob leszármazottainak szemszögéből írt beszámolót olvasva is nem tűnik-e jogosnak minden normális gondolkodású ember szemében Ézsau könnye és haragja? Jákob-e a feddhetetlen és ártatlan, vagy Ézsau volt-e az, aki csalt? Shakespeare Velencei kalmár című művében Shylock kérése ("egy font hús") semmivel sem kevésbé kapzsi vagy hidegszívű, mint Jákob cselekedete, amikor nem ad enni beteg testvérének, hogy ellophassa elsőszülötti jogát. Ehhez még vegyük azt is, hogy Jákob álcázta magát, hogy megtévessze mind az apját, mind a bátyját. Ez lenne az, amit a zsidó tudósok igazságnak neveznek? "Gyűlölet" vagy "antiszemitizmus" lenne Ézsau haragja? Antiszemitizmus lenne észrevenni, hogy saját beszámolóik szerint Izrael gyökerei megtévesztésből, árulásból és csalásból erednek - és hogy ezzel még dicsekednek is?
Izsák talán helyesen jövendölt, amikor azt mondta, Ézsau a bátyja szolgája lesz mindaddig, amíg uralomra nem jut - meg nem szerzi azon föld teljes egészét, amelyen saját korában élt -, és így le nem rázza "Jákob igáját" a nyakáról. Noha a történelem filoszemita verziója nem áll másból, mint egy hosszú zsidó szenvedéstörténetből, amelyet más nemzetek okoztak, bizonyos, hogy nem csak Jákob leszármazottai voltak azok, akiknek szenvedniük kellett. Ézsau gyermekei megszámlálhatatlan milliárdokat vesztettek el Jákob leszármazottainak javára, azok uzsorája, megtévesztése és szervezett bűnözése miatt. Több millió nem-zsidó szenvedett el kínokkal teli rabszolgaságot, megaláztatást és halt meg a rabszolga-kereskedelem és prostitúció zsidó urainak markában. Ézsau könnyei a Kelet-és Közép-Európában bolsevik zsidók által lemészárolt több millió nem-zsidóért hullottak, azokért a katonákért és civilekért, akik meghaltak a huszadik század két hatalmas testvérharcában, az első és második világháborúban, amelyeket nem kis részben a zsidó hatalom robbantotta ki. Nem látható-e Ézsau jogos haragja a palesztin nép soraiban, akik elvesztették földjüket, szabadságukat és sokan még gyermekeiket is?
...
A gondolkodó és intelligens zsidóknak észre kell venniük, hogy amint a zsidókat biztosan érték sérelmek a nem-zsidók részéről, a nem-zsidóknak is valódi fájdalmat okoztak a zsidók. Az intelligens zsidóknak őszintén akcióba kell lépniük a zsidó szupremácizmus és pusztító gojellenesség mérséklésére. Nagy hatalommal rendelkeznek a médiában és erőteljesen befolyásolják a kormányokat - ami bizonyosan elég ahhoz, hogy megszakítsa a zsidó szupremácizmus és antiszemitizmus körforgását. Nem arra kérjük a zsidókat, hogy adják fel identitásukat és örökségüket, sőt, megértjük, mennyire szeretnék megőrizni kulturális és genetikai örökségüket, de követeljük, hogy ők is ismerjék el azon népek ugyanezen alapvető jogait, akik között élnek.
...
Én és vérrokonaim nem akarunk harcolni a zsidókkal. Csak annyit kérünk, hogy "élni és élni hagyni", de azt világossá kell tenni: mi élni akarunk! Az antiszemitizmus csak akkor tűnhet el, ha a zsidó szupremácizmus csökken.
Az európaiak, ázsiaiak és afrikaiak nem fogják elfogadni Jákob csalárdságát és az általa hirdetett szupremáciát. Nem fogjuk hordozni az alávetettség igáját. El fogjuk nyerni önrendelkezésünket, mert mi megkaptuk Isten és a természet áldását szellemünkkel, kemény munkánkkal, kreativitásunkkal és hitünkkel. Nem szállunk ki a szabadságunkért folytatott küzdelemből és elutasítjuk az antiszemitának bélyegzésünket azoktól, akik maguk a megtestesült fajközpontúság, intolerancia és gojellenesség."
